Ugrás a tartalomhoz

Termékvisszaküldés 30 napon belül.

A raktáron lévő termékeket 24 órán belül feladjuk.

Webáruházunk új rendszeren fut, ha korábban volt fiókja nálunk, javasoljuk, hogy aktiválja.

Self-defence

A fegyverek története és 5 tény, amelyet talán nem tudott róluk

A fegyverek időtlen idők óta kísérik az emberiséget, különféle formákban. Minden egy egyszerű kőbaltával és kő- vagy fahegyű lándzsákkal kezdődött. A vadász- és a harci fegyver között elvben sokáig nem volt markánsabb különbség.

A kőbaltától a tömegpusztító fegyverekig

Idővel azonban a fegyvertárba sokkal hatékonyabb fegyverek is bekerültek, mint a parittyák, az íjak, a különféle formájú és méretű kardok, az alabárdok és természetesen a nagy népszerűségnek örvendő számszeríjak. Az ok egyszerű volt. A számszeríjjal kilőtt vesszők nagyobb sebességet értek el, így nagyobb volt az átütőerejük, és súlyosabb sérüléseket okoztak az ellenfélnek vagy a vadnak.

Nos, mindezeket a fegyvereket széles körben használták egészen addig, amíg a fekete lőpor el nem jutott Európába. A lőfegyverek megjelenésével a dolgok viszonylag gyors fordulatot vettek. Az eredményt már mindannyian nagyon jól ismerjük, hiszen a fegyverek fejlődése olyan mértékben haladt előre, hogy ma egy szempillantás alatt el tudnánk pusztítani az életet a bolygón hatalmas bombákkal.

Nos, az ember valóban leleményes teremtmény. A tömegpusztító fegyverek azonban külön fejezetet érdemelnek, mi pedig a következő sorokban inkább a kézi fegyverekkel kapcsolatos néhány tényt nézünk meg.

1. Tudja, mikor jelent meg az első lőfegyver?

Az első lőfegyverek gyakorlatilag már a 14. században megjelentek. Elölről, a cső torkolatán keresztül töltötték őket, ezért is kapták a beszédes elöltöltő nevet. Ne holmi modern fegyverre gondoljon azonban. Az elöltöltők csak csövekből álltak, nem volt sem tusuk, sem semmilyen záruk.

Úgy sütötték el őket, hogy egy izzó vasat vagy égő kanócot érintettek a cső külső felületén lévő mélyedésben (csatornában) elhelyezett lőporhoz. A csatorna összeköttetésben állt magával a csővel, amely lőporral volt megtöltve. A mélyedésben meggyújtott lőpor a cső lőportöltetét is meggyújtotta, és így történt meg a lövés.

Az elöltöltőket kampókkal a várfalhoz vagy a szekér pereméhez lehetett rögzíteni, hogy csillapítsák a fegyver erős visszarúgását. Az ezekből a fegyverekből való lövés természetesen nem volt apróság. A töltés sokáig tartott, a tüzelés lassú volt. Az akkori lövések pontosságáról pedig talán nem is kell beszélnünk. Kezdetben azonban a lőfegyverek dörgése is elég volt ahhoz, hogy zűrzavart keltsen az ellenség soraiban.

2. Honnan kapta a nevét a pisztoly

A pisztoly szó valószínűleg a husziták píšťala (síp) nevű fegyverének nevéből ered. Bár egyes források azt feltételezik, hogy a szó az olaszországi Pistoia város nevéből származik, az első lehetőség tűnik valószínűbbnek. Az első kézi lőfegyverek csöveit vasból kovácsolták vagy bronzból öntötték, és csak sima furatuk volt.

A pisztolyok elterjedéséhez a kerékzár 16. századi kifejlődése adott lendületet. A pisztolyok hamarosan a lovasság fegyverzetének részévé váltak. A fejlődés haladt előre, a tusok könnyebbek lettek, a pisztolyokat pedig kovás, majd később csappantyús gyújtással látták el. A 18. század végén, majd főleg a 19. században a pisztolyokat előszeretettel használták párbajokra. Egy párbajban szerzett lőtt seb következtében halt meg A. Sz. Puskin orosz költő is.

3. Sörétes puska már a 16. században?

A leleményesség velünk, emberekkel született. Már a 16. században főleg a vadászok próbálták meg növelni a találat valószínűségét azzal, hogy több golyót töltöttek a cső furatába. Először vagdalt ólmot használtak, néhány évtizeddel később pedig a söréteket úgy készítették, hogy olvasztott ólmot öntöttek egy vízzel és olajjal teli edénybe. Az ilyen sörétek egyforma alakjáról természetesen szó sem lehetett.

Tökéletesebb sörétek csak a 19. század beköszöntével váltak elérhetővé, amikor a söréteket öntőtornyokban kezdték gyártani. Ami pedig a találat nagyobb valószínűségét illeti, el kell mondani, hogy a lövések pontosságát a fokozatosan tökéletesített mechanikus irányzékok növelték. Az Egyesült Államokban már a 19. század második felében használtak céltávcsöveket. Azóta a vadászatban általánosan használják őket, és a mesterlövészek sem nélkülözhetik őket.

4. A kentuckyi puska Buffalo Bill kezében csodákra volt képes

Tudta, hogy a kentuckyi puskát, amelyet Az utolsó mohikán vagy A hazafi című filmekben láthatott, a híres mesterlövész, William Cody, ismertebb nevén Buffalo Bill tette híressé? Ha eddig talán azt gondolta, hogy kitalált szereplőről van szó, mint Winnetou vagy Old Shatterhand, akkor téved. Buffalo Bill valóban száguldozott Észak-Amerika prérijein, és a hosszú csövű kentuckyi puska kiváló pontosságának köszönhetően állítólag hat hónap alatt akár 4 280 bölényt is képes volt elejteni. A puska teljes hossza 110,5 cm volt, és mindössze 1 745 grammot nyomott. A vadászatnál azonban még maradunk egy kicsit.

5. Vadászati íjászat

Ha azt gondolta, hogy az íjak a vadászatban már a múlté, ki kell ábrándítanunk. A vadászati íjászat Szlovákiában is teljesen legális, és modern íjászfelszereléssel, valamint minőségi ruházattal a vadászati szabályokkal összhangban gyakorlatilag bármilyen vadra lehet vadászni.

A lövés zajtalansága ráadásul olyan bónusz, amelyről a lőfegyveres vadászok csak álmodhatnak. Az íjjal való vadászat természetesen sokkal nehezebb. Az íjásznak álcáznia kell magát, hogy sokkal közelebb jusson a vadhoz, mint a lőfegyveres vadász, aki akár 100 méterről is vadászhat. A vadászati íjászatban leggyakrabban 25 méterről lőnek.

TIPP: Hogyan álcázza magát a természetben? Olvassa el teljes útmutatónkat.

Előző bejegyzés Következő bejegyzés
Üdvözlünk üzletünkben
Üdvözlünk üzletünkben
Üdvözlünk üzletünkben