Mi jut először eszébe, amikor meghallja a „harcművészetek” szókapcsolatot? Valakinek Bruce Lee filmjei, valakinek a tatamin birkózó, fehér ruhás harcosok. A személyes tapasztalattal rendelkezők számára talán a vadász-harcos misztikus hevülete, amely valahol mindannyiunkban mélyen rejtőzik. A harcművészetek az emberiség kezdete óta velünk vannak. A kulturális örökség részei, történelmet írtak, és egyben olyan ismereteket adtak nekünk az emberi testről, amelyeket az orvostudományban máig használunk. Nézzük meg tehát közelebbről a világ legismertebb harcművészeteit.
„Aki megértette az erőszak következményeit, nem a hatalom útján fog járni.” Szun-ce
Karate
A karate talán a legismertebb harcművészet mind közül. Japánból csak a második világháború után jutott el a világba. A karate jelentése üres kéz, illetve az üres kéz útja (kara-te). A küzdelemben ütéseket, rúgásokat és az emberi test érzékeny pontjai elleni támadásokat alkalmaznak. A technikák köre és alkalmazásuk módja mindig az adott karatestílustól függ.
credit: Pixabay.com
Az elterjedés és az oktatás másként zajlott, mint ma. A technikákat gyakran titokban tartották, és a klánok vagy családok nem adták át őket önként egymásnak. A tanulni kívánó diákokat közvetlenül a szenszei (a tanító, az adott stílus megalapítója) választotta ki. Ez a világ bármely harcművészetére érvényes volt. Más nemzetek és klánok tagjai csak magában a harcban találkoztak velük.
Történelem
Úgy tűnhet, hogy a karate eredetileg japán. Ez azonban nem ilyen egyszerű, és ezért egy gyönyörű sziget a felelős a Kelet-kínai-tengerben, amely néhány évszázadig Japán fennhatósága alá tartozott – Okinava. Okinava Japán és Kína határvidékén fekszik, és mindkét ország kultúrájának keveréke. A Kínából induló hajóutak tranzitállomása volt. Ennek köszönhetően jutott el a szigetre a Shaolin kolostor szerzeteseinek és harcmodorának, valamint a hajólegénységként dolgozó kínai veteránoknak a hatása.
Okinava/credit pixabay.com
A Japán Császárság katonai úton csatolta magához Okinavát. A helyieknek tilos volt fegyvert birtokolniuk és közelharcot gyakorolniuk. Ez odáig fajult, hogy településenként csak 1 mészároskés lehetett, amelyet japán katonák őriztek. Ez volt a karate és számos más stílus, például a kobudo kialakulásának egyik fő ösztönzője. A kobudo olyan fegyvereket használ, amelyek eredetileg szerszámok voltak. A tonfa vagy a nuncsaku eredetileg a rizsszalma csépelésére szolgáló mezőgazdasági eszköz volt.
credit: freepik.com
Funakoshi mester
A modern karate atyja az okinavai származású Gichin Funakoshi (szül. 1868). 1922-ben Tokióba költözött, ahol iskolákban kezdett karatét tanítani. Egységesítette a katát (formagyakorlatot) és a kumitét (küzdelmet). Élete során jelentősen hozzájárult a karate világméretű elterjedéséhez. Egyes szabályait a versenykaratéban máig alkalmazzák. A karate a fizikai edzés mellett az élet szellemi és filozófiai oldalát is magában foglalja. A karate alapkövei az önfegyelem, az önfejlesztés, a tisztelet és a türelem.
credit: vecteezy.com
A karate fő ágai
Shorin-ryu
A legrégebbi és legeredetibb karatestílusok közé tartozik. Kínai technikák hatottak rá.
Goju-ryu
A goju kemény (go) és lágy (ju) technikákat ötvöz. Jellemzője a mély állás és az erős ütések.
Shotokan
A világ egyik legelterjedtebb karatestílusa. A gojuhoz hasonlóan a mély állás és az egyenes, nagy erővel és robbanékonysággal párosuló ütések jellemzik.
Kyokushin
A kyokushin az egyik kedvenc karatestílusom. Éppen a harci szelleme és a gyakorlatiassága miatt. Masutatsu Oyama (röviden Mas Oyama) alapította, aki származását tekintve koreai volt. Oyama mester a karate utolsó nagy mesterei közé tartozik, 1994-ben hunyt el. A kyokushin nagy hangsúlyt fektet a légzésre, az egész test megfeszítésére és a lendület kihasználására az ütés erejének növelése érdekében. Joggal sorolják a világ legkeményebb stílusai közé. A kyokushin általánosan ismert teljes kontaktusáról és a kumite-küzdelmek keménységéről.
credit: pixabay.com
Shito-ryu
A shito különféle stílusok kombinációja, és éppen a technikák széles skálájáról ismert.
Wado-ryu
A wado-ryu a védekező technikákra és a természetes mozgásra helyezi a hangsúlyt. Rugalmassága, valamint a technikák természetesebb kivitelezése miatt hatékonysága is kiemelkedő.
credit: Unsplash.com
A modern karate
A karate ma már nemcsak harcművészet, hanem sportként is létezik. Ez sok harcművészetnél természetes folyamat, hiszen a középkori háborúk kora véget ért, és a sportküzdelem az egyetlen módja annak, hogy az ember a gyakorlatban tesztelje képességeit, természetesen már civilizáltabb módon. A karatét már kisgyerekek is elkezdik, számukra versenyeket is rendeznek. A sportkaraténak 2 fő formája van: a kata és a kumite. A kata technikák sorozata, amelynél a kivitelezést értékelik. Ez az ellenfél nélküli szimuláció egyfajta formája. A kumite kontaktküzdelem az ellenféllel.
credit. pixabay.com
Felszerelés
Az alapot a fehér kimonó jelenti. A kimonó kabátból, zsinóros nadrágból és övből (obi) áll. Az öv színe az adott technikai fokozatot jelöli. A kimonó a szamurájok korára utal. Eredetileg halotti lepel volt, amelyet a páncél alatt viseltek annak jeléül, hogy a harcosok készek a végsőkig harcolni, és megbékéltek a halállal. A versenyfelszerelés alapját a fogvédő, a sisak, a karatekesztyű, a szuszpenzor, valamint a sípcsont- és lábfejvédők, az úgynevezett papucsok alkotják. Gyerekeknél és ifjúsági korosztályban mellvédőt is szoktak használni. A teljes küzdelem tatamin zajlik. A tatami egyfajta szőnyeg. Napjainkban habszivacs puzzle formájában készül, régen rizsszalmából készítették.
credit: pexels.com
Dzsúdó (Judó)
Míg a karate inkább a kemény rúgásokról és ütésekről szól, a dzsúdó inkább a lágy technikákról, mint a dobások, a karfeszítések és a fojtások. Nagy hangsúlyt fektet a csípőtechnikákra (koshi waza), az ügyességre és az egész test robbanékonyságára. Megalkotója Dzsigoro Kano (szül. 1882). Kano mester a dzsúdó megalkotásakor több birkózóstílusból, például a dzsúdzsucuból merített. A dzsúdó szabad fordításban „lágy utat” jelent. Más harcművészetekhez hasonlóan része a test és a lélek harmonikus összhangja. Nemcsak a fizikai erőnlétet tökéletesíti tehát, hanem a harcos szellemét és etikai hozzáállását is.
credit: vecteezy.com
Dzsigoro Kano a dzsúdóról ezt mondta :
„A dzsúdó a fizikai és szellemi erő lehető leghatékonyabb felhasználásának eszköze. Ez a gyakorlás a lelki és fizikai értelemben vett folyamatos fejlődést jelenti az önvédelmi technikákon keresztül. A dzsúdó elsődleges célja tehát az önmagunk tökéletesítése, és annak megtanulása, hogy hasznára legyünk a körülöttünk lévő világnak.”
credit: freepik.com
A dzsúdó alapfogalmai (az úgynevezett waza)
Ippon: A legmagasabb pontértékelés. A technika, például egy dobás tiszta végrehajtásáért jár.
Randori: Edzőküzdelmek, amelyek a dzsúdó alapját képezik. A technikák gyakorlati begyakorlása ellenféllel. A küzdők valósághűbb helyzetben gyakorolják a technikákat.
Ne-waza: Földharc-technikák, amelyeket dobás után vagy akkor alkalmaznak, ha az ellenfelek a földre kerülnek.
Tachi-waza: Álló technikák, amelyekkel az ellenfelet dobják. Ide tartoznak a dobások, a söprések és a lerántások.
A dzsúdó egyik előnye, hogy kiegyenlíti az ellenfelek közötti különbséget. A dzsúdó teljes mértékben kihasználja az emberi test fizikáját és biomechanikáját. Ennek köszönhetően egy kisebb küzdő is legyőzhet egy nagyobb és nehezebb ellenfelet.
credit: pexels.com
Felszerelés
Az alapöltözet a dzsúdógi (judogi). A karatékimonóhoz hasonlít. A különbség a kabátban van, amelynek nagyobb a grammsúlya. A kabátnak erős rántásokat kell elviselnie. A küzdelem színekkel elkülönített részekből álló tatamin zajlik. A technikai fokozatok tanuló- (kjú) és mesterfokozatokra (dan) oszlanak. Ezeket az öv (obi) színe jelöli.
credit: freepik.com
Sport és olimpiai játékok
A dzsúdó azon harcművészetek/sportok szűk csoportjába tartozik, amelyek az olimpiai játékokon is szerepelnek. 1964 óta része a játékoknak. A sportdzsúdó bizonyos átalakuláson ment keresztül, de így is megőrizte a harcművészet alapvető vonásait. Néhány szabályt módosítottak, és átdolgozták a súlycsoportokat. Olimpiai jelenléte az egyik fő oka világméretű népszerűségének. És joggal van ott a helye. Fegyelemre, önuralomra, sportszerű viselkedésre és harcosi becsületre tanít.
Olimpiai láng/credit: pixabay
Dzsúdzsucu / BJJ
A dzsúdzsucu (Jú Jutsu) a helytelen fordítás és kiejtés miatt dzsiu-dzsicu (Jiu Jitsu) néven terjedt el. Bár japán eredetű, van egy sajátos, Brazíliából származó ága, a brazil dzsúdzsucu (BJJ). A könnyebb áttekinthetőség kedvéért a japán formát JJ, a brazilt BJJ rövidítéssel jelölöm. A JJ a dzsúdóhoz hasonlóan szabad fordításban „a lágy út művészetét” jelenti.
credit: freepik.com
A JJ a legrégebbi harcművészetek közé tartozik. A japán mitológiából származó első említései közel 2000 évesek. A modern JJ kezdetei a 8–16. századra tehetők. Alaptechnikái a karfeszítések, a dobások, a söprések, a fojtások, az alapvető ütések és rúgások, és a fegyveres harc elemeit is alkalmazza, például a kést vagy a botot, főleg az ellenfél lefegyverzésénél. A JJ ugyanis a szamurájok utolsó fegyvere volt, ha a harcban elvesztették hagyományos fegyvereiket, például a katanát. Meg kell érteni kialakulásának korát és fejlődését. A középkori Japánt ugyanis folyamatosan polgárháborúk dúlták, amelyekben a sógunok (a nemesség) nemcsak egymással, hanem magával a császárral is harcoltak. A JJ közvetlenül vagy közvetve más harcművészetekre is hatott, illetve átvette azok egyes vonásait. Hasonló biomechanikai elvet használ például az aikido, a dzsúdó pedig túlnyomórészt a JJ technikáiból jött létre. Hatott azonban olyan stílusokra is, mint a kenpo vagy a karate.
credit: pixabay.com
Brazil dzsúdzsucu (Brazilian Ju Jutsu – röv. BJJ)
Rögtön a 20. század elején egy ember úgy döntött, hogy a JJ-t új formává alakítja. A hangsúly főként azokon a technikákon volt, amelyekkel a gyengébb és kisebb harcos legyőzi a nagyobbat és erősebbet. Az oktatásból eltűntek a rúgások és ütések, a küzdelem pedig túlnyomórészt a földre összpontosult. Ebben a pillanatban született meg a BJJ, és egy név egyúttal bevonult a nagy mesterek legendái közé. Ez a név Carlos Gracie.
credit: pixabay.com
Út a Gracie Barráig
Carlos Rio de Janeiróban alapította meg iskoláját, amelyet a BJJ szülőhelyének tartanak. Ebből az iskolából családi örökség lett, hiszen a BJJ és a Gracie család nevei folyamatosan összefonódtak fejlődésével. Öccse, Hélio több olyan technikát dolgozott ki, amely a nagyobb és agresszívebb ellenfelek elleni küzdelemre szolgál. Az ő szakterülete főként a grappling – a földharc – volt. Nem feledkezhetünk meg az UFC egyik első nagy bajnokáról, Royce Gracie-ről, sem Rickson Gracie-ről, akit a megnyert küzdelmek számában elért rekordja alapján a modern történelem egyik legjobb dzsúdzsucu-küzdőjének tartanak. Éppen Rickson és Ryoca kivételes teljesítménye állt a BJJ hatalmas világméretű térnyerése mögött.
credit: pixabay.com
Felszerelés
A JJ/BJJ alapöltözete hasonló a dzsúdóéhoz. Vastagabb kabátból és vékonyabb nadrágból áll (judogi vagy röviden gi). A technikai fokozatokat az öv (obi) színei különböztetik meg. A küzdelem szőnyegen (tatami) zajlik.
Versenyformában a küzdők súlycsoportokba vannak sorolva. Kétféle öltözetben küzdenek. Az egyik forma a klasszikus, gi-ben vívott küzdelem, a másikat no-gi-nek nevezik. Ez a forma főleg az utóbbi években népszerű a BJJ-ben, ahol a földharc, az úgynevezett grappling dominál. A no-gi formánál a küzdők modern, testhezálló, szintetikus anyagú, gyakran tarka díszítőmotívumokkal ellátott pólókat (rash guard) és rövidnadrágot viselnek. A rash guard funkcionális ruházat, amelyet az MMA-ban is használnak. Légáteresztő, gyorsan szárad, és véd a horzsolások ellen.
credit: freepik.com
Aikido
Az aikidót Ó-Sensei Morihei Ueshiba (1883-1969) alapította a múlt század 20-as–30-as éveiben. Lágy technikák alkotják, mint a karfeszítések, a kinetikus energia testmozgással történő átvitele vagy az érzékeny pontok elleni támadások. Ó-Sensei Ueshiba a dzsúdzsucu és a dzsúdó alapelveire építve hozta létre az aikidót. Az aikido jelentése „az összhang útja”. Az aikido nevében szereplő kandzsi írásjegyek jelentésének elemzése azonban több hosszú bekezdést igényelne.
credit: freepik.com
Alapját főként álló helyzetben végzett technikák alkotják. A technikákat egy nagyobb támadóval szembeni hatékony védekezésre és a támadó maximális kontrollálására dolgozták ki. Így végeredményben nem okoz a támadónak nagyobb sérülést, mint amit a helyzet vagy az Ön cselekvése megkövetel. Éppen itt mutatkozik meg az aikido szellemi oldala. A fő elv a test, az elme és a lelki beállítottság harmóniája. A technikákon kívül sok filozófiát és spiritualitást is tartalmaz.
credit: pixabay.com
A technikákat célzottan többféle helyzetre alakították ki. Hasonló mozdulatokat használnak a felülről érkező ütés elleni védekezésnél, a felülről lecsapó kard/bot elvételénél vagy a kézéllel mért ütésnél (shuto). A kés vagy kard elleni védekezési technikák a támadás kivitelezésében főként a középkori harcmodorból indulnak ki. A pengének több réteg páncélon kellett áthatolnia. A támadás ezért egyetlen erőteljes szúrás vagy vágás formájában történt, nem pedig sok, gyorsan egymást követő, összehangolatlan szúró-vágó találat formájában, amilyenekkel a modern korban találkozunk.
credit: freepik.com
Térhódítás
A második világháború után sok mester szétszéledt a világban, köztük az aikido tanítványai is. Az 50-es években eljutott Európába és Észak-Amerikába, ahol rövid időn belül nagy népszerűségre tett szert. A legnagyobb fellendülés azonban a 70-es években következett be. Új szövetségek és több tucat új iskola jön létre. Jelenleg az aikidót a világ kb. 140 országában oktatják.
credit: pixabay.com
Felszerelés
Az aikidót más japán harcművészetekhez hasonlóan dójónak (ejtsd: dódzsó) nevezett iskolában tanítják . A dódzsó padlóját tatami borítja. Az alapöltözet a fehér kimonó, más néven keikogi, a derék körül megkötött, bő fekete külső nadrág (hakama) és az öv (obi). Az obik más stílusokkal ellentétben csak fehér tanuló- (kyu) és fekete mesterfokozatúakra (dan) oszlanak. Kivételt talán csak a gyerekek jelentenek, akiknél az obi színes megkülönböztetése inkább a motivációjukat szolgálja. Az aikido a lefegyverzés oktatásához fegyvereket is használ. Találkozhatunk tanto gyakorlókéssel (gumiból vagy fából), gyakorlókarddal (bokken) vagy 130 cm hosszú bottal (jo).
credit: freepik.com
Muay thai / Thai boksz
A Muay Thai Délkelet-Ázsiában, valahol a mai Thaiföld, Mianmar, Laosz és Kambodzsa területén alakult ki. A Muai Thainak több helyi neve is van. Mianmarban (az egykori Burmában) Lehtwei, Mianmarban Muai Boran néven ismerik. A muai az ó-thai nyelvben birkózást vagy küzdelmet jelent.
credit: vecteezy.com
Történelem, amely az egyik legősibb civilizációt formálta
Az első említések a 7. századból származnak. A kialakulás pontos ideje azonban nem ismert. Csak annyit tudni, hogy az akkori thai katonák közelharcának alapformája volt. Az egyszerű emberek felfigyeltek a hatékonyságára, így technikái hamarosan a hadseregen kívülre is eljutottak, az önvédelem egyik formájaként. Az Ayutthaya-korszakot (14–18. század) tartják a Muai Thai aranykorának. A tapasztalt thai boksz harcosok Thaiföld katonai felemelkedésének építőkövei voltak (hasonlóképpen az ókori Angkor királyság idején is). A társadalomban nagy tiszteletnek örvendtek. A Muai thai a nemesség, köztük a királyi család nevelésének egyik alapja volt. Őket kizárólag a Muai Thaira összpontosító iskolákban képezték.
credit: vecteezy.com
A nyolc végtag művészete
A muay thait joggal nevezik a nyolc végtag művészetének. Ütések, rúgások, karfeszítések, clinch (az ellenfél megtartásának egy módja) és söprések kombinációját alkalmazza. A küzdelemben az ököl, a könyök, a térd, a sípcsont és a lábfej is szerepet kap. Technikái a térség más harcművészeteivel, például a krabi-krabonggal is keveredtek. A thai harcosokat Nak Muay, a „nyugatiakat” Nak Muay Farang néven ismerik.
credit: vecteezy.com
Wai Khru
A Wai Khru a küzdelmek előtti hagyományos rituálé. A tanító, az ősök és maga a thai boksz iránti tisztelet kifejezése. Hagyományos thai zenével kísért, folyamatos mozdulatokból áll. Segít a harcosnak összpontosítani, és egyben bemelegíti a testét a küzdelem előtt.
credit: freepik.com
A muay thai napjainkban
Más harcművészetekhez hasonlóan a Muai Thaiból is kereskedelmi küzdősport lett. Több nemzetközi szövetség jött létre, és velük együtt a szabályok egységesítése is. Népszerűsége az elmúlt évtizedekben folyamatosan nő, és nagy jelentőségű a más harcművészetekre és sportokra gyakorolt hatása is, főleg az MMA-ra és az önvédelmi rendszerekre, amelyek technikákat és edzésmódszereket vesznek át a Muai Thaiból.
credit: freepik.com
Felszerelés
A küzdelem kötelekkel körülvett ringben zajlik. A küzdők bővebb szabású rövid sortot viselnek. A védőfelszerelést a bokszkesztyűhöz hasonló, csak eltérő szabású kesztyűk, a fogvédő és a bandázsok alkotják. Kezdőknél a sisak és a sípcsontvédők is.
credit: pixabay.com
Capoeira
A capoeira (ejtsd: kapuera) a legszokatlanabb harcművészetek közé tartozik. Nemcsak a küzdelmet, hanem a kulturális és művészeti vonatkozásokat is magában foglalja. A küzdelemben a láb- és csípőmunka dominál a közvetlen ütésekkel szemben. A karatéval vagy a taekwondóval ellentétben a harcosok nem használnak statikusabb állásokat, hanem folyamatos mozgásban vannak. A közvetlen ütések helyett a forgások és az ívelt rúgások vagy ütések dominálnak, akrobatikus elemekkel kiegészítve.
credit: freepik.com
Történelem és a kialakulás oka
Ahhoz, hogy megértsük, miért ennyire gyökeresen eltérő a capoeira, 5 évszázaddal kell visszatekintenünk a múltba, konkrétan a Kelet-Afrika partvidékéről Brazíliába irányuló rabszolga-kereskedelem kezdetéig. A rabszolgáknak halálbüntetés terhe mellett tilos volt harcot gyakorolniuk. Kulturális szertartásaikat azonban korlátozott mértékben megengedték nekik. A szubszaharai Afrika és a partvidék afrikai népeinek van egy sajátossága. Minden eseményt ének, tánc és zene kísér. Ezért a rabszolgatartóktól való szabadulás reményében a harci technikákat szertartásaikba rejtették. Amit az ültetvényesek táncnak vagy állatokat utánzó szertartásnak láttak, az valójában rúgások és birkózás gyakorlása volt. A fizikai kontaktus gyakran hiányzott. Ez a karatéból ismert kata-edzéshez hasonlítható.
credit: freepik.com
A „jogos” (két küzdő párbaja) során énekelt dalokban adták tovább a harcosok történeteit, az afrikai életet vagy a portugál és arab rabszolgatartók korbácsa alatt, láncokban töltött mindennapok szenvedéseit. A capoeirában nincs sok kézzel végzett ütőtechnika. A rabszolgák kezét ugyanis gyakran megbilincselték. A rúgások és a törzs használatával végrehajtott lerántó technikák ezért gyakran az egyetlen lehetőséget jelentették az ellenfél harcképtelenné tételére.
credit: pexels.com
Mestre Bimba
Manuel Dos Reis Machado (1899-1974) a capoeira brazil mestere (mestre) és a regional stílus megalapítója volt. Minden capoeirista becenéven szólítja egymást, így a világ mestre Bimba néven ismeri.
Mestre Bimba megnyitotta a capoeira első hivatalos iskoláját. Emellett oktatási technikákat és gyakorlatsort dolgozott ki, és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a capoeira kikerüljön az addigi illegalitásból, és ne csak a bandák és az alsóbb társadalmi osztály által használt művészetként tekintsenek rá. Általánosan úgy tartják, hogy neki van a legnagyobb érdeme abban, hogy a capoeira hivatalosan Brazília nemzeti kulturális örökségévé vált.
credit: pixabay.com
Napjainkban
A capoeirának több stílusa van. Magát a párbajt „jogos”-nak (játék) nevezik. A stílusok a tempóban, az irányultságban vagy az akrobatikában különböznek. Az angola lassabb, és alacsonyan, a talaj közelében játsszák. A sao bento ezzel szemben gyors, és rengeteg akrobatikát tartalmaz. A basulo viszont a birkózásra, a lerántásokra és az ívelt ütésekre összpontosít. A maculele botokat (régen macsétákat is) használ.
credit: freepik.com
A capoeira fejleszti az ügyességet, az állóképességet, a hajlékonyságot, a reflexeket, a robbanékonyságot és a funkcionális erőt. A fizikai oldalon túl önfejlesztésre, közösségi munkára és kölcsönös tiszteletre is tanít. Nem szabad megfeledkezni a kulturális részéről sem, hiszen része a hangszeres játék, a portugál nyelvű dalok éneklése, valamint a brazil és afrikai kultúra és történelem megismerése is. Kiváló kezdés a gyerekeknek, és gyakran más sportok kiegészítéseként is alkalmazzák a hajlékonyság, az ügyesség és a távolságbecslés fejlesztésére. Jelenleg több tucat szövetség létezik, amelyek világszerte milliónyi gyakorlót fognak össze, például az Abadá, az Oxumare vagy a Vem Camará. A sportolók különféle kontinensbajnokságokon és világbajnokságokon mérhetik össze tudásukat.
credit:pexels.com
Felszerelés
Az alapöltözet mindössze bő, rugalmas nadrágból és kötélből készült övből (corda) áll. Nőknél természetesen póló vagy trikó is. Mezítláb gyakorolnak. A corda színe különbözteti meg az egyes technikai fokozatokat, és a capoeiristák egykori hétköznapi öltözetére utal. Szegény sorból származtak, így övként azt a kötelet használták, amellyel a kikötőkben és az ültetvényeken a gyapotbálákat kötözték össze .
credit: freepik.com
A jogát (ejtsd: zsoga) roda nevű körben játsszák, amelynek kerületén a többi gyakorló és a körülálló közönség áll. A kör közepén küzdő capoeiristák a zenészek előtt kezdenek, és folyamatosan mindig az egyiküket váltja egy capoeirista a kör széléről. Nemcsak a zenészek által játszott tempó gyorsaságára kell reagálniuk, hanem a környezetükre is, hogy a teljes sebességű akrobatika és rúgások közben ne találják el a körülállókat. Az alapvető hangszerek a berimbau (fémhúros íj formájú hangszer, amelynek hangszekrényét kivájt tök – calabaza – alkotja) és a magas dob – az atabaque. A körülállók tapssal adják a ritmust, és együtt részt vesznek a közös éneklésben is.
Taekwondo
A taekwondo főként erős rúgásokat és ütéseket alkalmaz. Egyszerűen fel lehetne osztani hagyományos harcművészetre és versenytaekwondóra. Részét képezik az úgynevezett poomse vagy tul formagyakorlatok is. Ezek sorba rendezett gyakorlatok összességei, amelyek a karate katájához hasonlíthatók. A bemutatók részét képezik a törési technikák is, amelyek során a harcosok testrészeikkel tetőcserepet vagy egymásra rakott építőipari ytong téglát törnek át.
credit: freepik.com
Történelem
A taekwondo a legfiatalabb harcművészetek közé tartozik. A múlt század 50-es éveiben jött létre. Ugyanakkor más, régebbi kínai és japán stílusokból, valamint régi koreai stílusokból merít, amelyeket együttesen Taek Kyonnak neveznek. A 60-as–70-es években bekövetkezik az egyesítés, és a kwanok ( harcművészeti iskolák) az állam részéről is hatalmas támogatást kapnak.
Choi Hong Hi tábornok
Joggal tartják a „taekwondo atyjának”. Kiállt a különféle koreai stílusok egyesítéséért és azért, hogy a hadseregben a fegyver nélküli harc egyik fő eszközévé váljon. A taekwondót összefogó, máig legnagyobb szervezet – az ITF ( International Taekwon-Do Federation) – alapító tagjai közé tartozott.
credit: freepik.com
A modern kor
A taekwondo a legnagyobb népszerűségre azután tett szert, hogy 1988-ban felvették a szöuli olimpiai játékok programjába. Néhány évvel később, 2000-ben Sydney-ben már hivatalos olimpiai sportágként mutatkozott be.
credit: freepik.com
A taekwondót két fő szervezet fogja össze
ITF – az International Taekwon-do Federationt Choi Hong Hi tábornok alapította, és a hagyományokra, valamint a klasszikus harcművészetre helyezi a hangsúlyt
WTF – a World Taekwondo Federation főként a taekwondo versenyformájával foglalkozik, és az olimpiai játékokon szereplő taekwondóért felel
credit: freepik.com
Felszerelés
Az alapöltözet a dobok. A dobok fehér kabátból és nadrágból áll. Kiegészíti az öv, amelynek színe a taekwondós technikai fokozatát jelöli. A taekwondóban erős rúgások és ütések vannak. A sparring részét ezért védőfelszerelések is képezik. Nem hiányozhat a sisak, a kesztyű, a fogvédő, a sportcipő, a sípcsont- és lábfejvédő, valamint a masszív mellvédő. A küzdelmek során olyan rúgások csattannak, amelyek csontot képesek törni. E védelem nélkül a sporttaekwondo nem lenne lehetséges.
credit: freepik.com
Kung Fu
A kung fu a legrégebbi és legsokszínűbb harcművészetek közé tartozik. Nemcsak az ütések és rúgások színes palettáját foglalja magában, hanem a lerántásokat, a földharcot vagy az erőnléti-meditációs formát is. A kung fu alá tartozó stílusok listája sokféle és hosszú. Megemlítem például a wushut, a tai chit, a shaolint, a sandát vagy a wing chunt. Erősen hatott rá a taoizmus, a konfucianizmus és a buddhizmus. A kung fu jelentése: uralni a művészetet. Filozófiai szempontból ezért bárki kung fu mesterré válhat, aki mesterségét minden szinten tökéletesen uralja.
credit: freepik.com
Az ezeréves fa ágai
Azt, hogy pontosan mikor kezdődött a kung fu, talán nem is lehet meghatározni. Elfogadhatjuk azonban az időszámításunk előtti 2–3. századot, amikor a kínai harcművészetekről az első említések születtek. Ennek oka az is, hogy az ókori Kína több széttagolt királyságból állt, amelyek folyamatosan harcoltak egymással. Minden harcstílusra hatással volt a helyi mester, a politikai és vallási helyzet vagy a természeti körülmények. Ez az oka a kung fu stílusai ilyen gazdag és széles sokféleségének is.
credit: pixabay.com
A Shaolin kolostor
A kung fu történetéhez kapcsolódó talán legismertebb hely az a kolostor, amelyet az 5. században buddhista szerzetesek alapítottak a Song-hegy (Sung-san) lábánál. A legenda szerint a harcművészetre egy indiai szerzetes, Bódhidharma tanította meg a helyi szerzeteseket. Akár így volt, akár nem, a helyi szerzetesek évszázadokon át alkalmazták és csiszolták a közelharcot. Nemcsak védekezésre, hanem a fizikai és lelki gyakorlás egyik formájaként is használták.
credit: pixabay.com
A Shaolin kolostor évszázadokra olyan központtá vált, ahol különféle stílusok fejlődtek ki, és terjedtek el Kína többi részén és a szomszédos országokban. Végső soron innen jutottak el Koreába és Okinavára is. A kung fu a kínai hadsereg elválaszthatatlan részévé is vált, ahol nemcsak a harci technikákat, hanem a filozófiai oldalt is terjesztette. A kolostor több aranykort és pusztítást is megélt. Szerzeteseivel és kung fujukkal együtt azonban máig fennmaradt, így a világ legrégebbi harcművészeti iskolái közé tartozik.
credit: pixabay.com
Örökséget hagyni
A kung fut, ahogyan ma ismerjük, rengeteg ember formálta. Nézzünk meg legalább néhány nevet, akik összetéveszthetetlen örökséget hagytak hátra.
Ng Mui
Ng Mui a kung fu legendái közé tartozik, és a wing chun stílus megalapítójának tartják. A legenda szerint egyike volt annak az öt idős szerzetesnek, akik túlélték a Shaolin kolostor egyik pusztítását. A róla szóló információk csak szájhagyományból származnak, ezért nem tudni biztosan, hogy valós személy volt-e, vagy csak legenda. Mindenesetre a női erő és emancipáció szimbólumává vált, és arra ösztönzi a nőket, hogy elkezdjenek harcművészettel foglalkozni. A wing chun technikailag egyszerűbb más stílusoknál, és az ellenfél erejét használja fel ellene. A biomechanika és a fizika alapelveit alkalmazza rövid ütések és rúgások kombinációjával.
Yip Man - Ip Man
Ip mester 1893-ban született Foshan városában. Tehetős családból származott, ami lehetővé tette számára, hogy teljesen a kung funak szentelje magát. Stílusa a wing chun volt. Éppen e stílus hatékonysága az oka annak, hogy rengeteg jelentős mester került ki belőle. A japán megszállás idején Ip családja elszegényedett. Ez azonban nem akadályozta meg a további edzésben, és tudását egyszerű embereknek adta tovább, hogy hatékonyan védekezhessenek a megszállók ellen. Ip személyisége máig inspiráló, hiszen jószívű, barátságos és nyugodt ember volt, hatalmas kung fu tudással.
Bruce Lee
Bruce Lee a filmművészetben filmsztárként ismert. Sikere mögött azonban éppen a kung fu iránti szeretete áll, és nem csoda, hogy Ip Man mester utolsó tanítványai közé tartozott. 1940-ben született San Franciscóban, de Hongkongban nőtt fel. Kiskorától harcművészetek vették körül. Lelkesedése és tapasztalatai vezették el saját stílusa, a Jeet Kune Do megalkotásához. Filmjeinek és személyes karizmájának is köszönhetően a múlt század egyik legnagyobb harcművészet-népszerűsítője volt. Bruce korán, 32 évesen hunyt el. Öröksége azonban mélyen bevésődött a harcművészetek világába. Arra tanította tanítványait, hogy a testet és az elmét egymással harmóniában eddzék, gondolkodjanak a megszokott kereteken kívül, és keressenek új utakat, legyenek individualisták, és folyamatosan fejlődjenek.
credit: pixabay.com
A modern kung fu
A kung fu napjainkban a legnépszerűbb harcművészetek közé tartozik. Kínában rendszeresen edzenek parkokban, ahol egyszerre minden korosztály gyakorolja ( pl. a tai chit), része a katonai kiképzésnek, és ugyanígy az iskolákban is. Versenyszerűen is űzik, a modernebb sandát és a hagyományosabb stílusokat egyaránt.
credit: pixabay.com
Felszerelés
Tekintettel a kung fu stílusainak sokszínűségére, minden stílus más öltözetet és felszerelést használ. A kontaktformákban a küzdelem szőnyegen zajlik. A sanda stílusban például az alapot a fejvédő, a fogvédő, a kesztyű, a mellvédő és a sípcsont- és lábfejvédők alkotják. A harcosok piros vagy kék rövidnadrágot és trikót viselnek. A tai chiben hagyományos könnyű inget bő nadrággal és könnyű sportcipőt hordanak.
credit: freepik.com
Birkózás
A birkózás számos formában létezik. A világ minden részének megvan a maga küzdelmi formája, amelyben a birkózók az ellenfelet a földhöz próbálják szorítani, vagy ki akarják szorítani a kijelölt területről. Törökországban ez a Yagli Gures, Nigériában a Dambe, Kínában pedig a Shuai Jiao. Mindegyiknek hasonló az alapelve, amely karfeszítéseket, dobásokat, fogásokat, fojtásokat és az ellenfél testének kontrollálását foglalja magában.
credit: pixabay.com
Az emberiséggel egyidős történelem
A birkózásról már az i. e. 3200-ból származó sírok egyiptomi freskóiról is vannak információink. A Gilgames-eposz ( Sumer, i. e. 3. sz.) is említi. A legtöbb információ és a nyugati kultúra öröklött hagyománya azonban az ókori Görögországból származik. A pankráció a közelharc alapformája volt, és a szemkivájáson és a harapáson kívül nem voltak kötött szabályai. Rúgások és ütések is megengedettek voltak, így közelebb állt a mai MMA-hoz (mixed martial arts), amelynek az elődjének tartják. Azután szűnt meg, hogy az ókori keresztények pogány szokásnak nyilvánították és betiltották. Lelkes csoportokban éli újjászületését, amelyek a birkózás jelenlegi ismeretei és a régészeti leletek alapján igyekeznek feléleszteni.
credit: pixabay.com
Kötöttfogás (görög-római stílus)
A görög-római stílus bizonyos mértékig az eredeti pankrációra épül. A Római Birodalomban jött létre, a görög kultúra asszimilációja után. A küzdelem során nem támadják a lábakat. A felsőtest erejére összpontosít.
credit: pixabay.com
Szabadfogás
A 20. században jött létre. A középkori európai birkózóformák, a görög-római stílus, valamint a gyarmati időkben az afrikai és ázsiai kultúrákkal szerzett tapasztalatok hatásának eredménye. A lábak elleni támadásokat is alkalmazza. A technikákat különféle akrobatikusabb elemek egészítik ki, amelyek kedvezőbb pozíció vagy az ellenféllel szembeni fölény megszerzését szolgálják.
credit: pixabay.com
Olimpiai játékok
A birkózás pankráció formájában az ókori olimpiai játékok része volt. Már az i. e. 648. évből fennmaradt. A birkózás akkoriban nyers volt, tele vérrel és törött csontokkal. A küzdelmek gyakran a versenyző halálával végződtek. A pankráció mesterei a lakosság legmegbecsültebb részéhez tartoztak, és az akkori hírességek státuszához hasonló rangot élveztek.
credit: pixabay.com
Görög-római birkózás formájában 1896 óta a modern olimpiai játékok állandó része. Az eredetileg nyers harcművészetből egységes szabályokkal, szövetségekkel és klubokkal rendelkező sport lett. Ma már minden korosztály foglalkozik birkózással, és hatással van az önvédelemre, valamint a rendvédelmi szervek személyek feltartóztatásánál alkalmazott módszereire is.
credit: pixabay.com
Felszerelés
A stílustól függően a birkózásban sisakot, fogvédőt, szuszpenzort és birkózócipőt használnak. Az öltözet a singlet. Rugalmas anyagból készült, egybeszabott, testhezálló ruha. A küzdelem szőnyegen – tatamin – zajlik.
credit: pixabay.com
Összegzés
Ahogy a régi idők egyik legnagyobb kardforgatója, Mijamoto Muszasi mondta: jobb harcosnak lenni a kertben, mint kertésznek a harcban. Bármelyik harcművészetet választja is, bármilyen okból, többet ad Önnek, mint amire számít. A megszerzett akaraterő és fegyelem nemcsak erőt ad, hanem a teste és az elméje feletti kontrollt is. Túllendíti a saját határain, és teljesen új rálátást ad a világra és önmagára. Nemcsak teste új lehetőségeit fedezi fel, hanem valódi határait is megtapasztalja. És van-e értékesebb annál, mint magasabb szintre emelni a képességeit, és felfedezni, milyen erő szunnyad Önben? Főleg, ha ezzel a tudattal új ismeretekre és olyan emberi kötelékekre is szert tesz, amelyeket csak azok értenek meg, akik ugyanazokon a kihívásokon mennek keresztül Önnel együtt.
Ha nem tudja, milyen felszerelést válasszon, ne törje rajta a fejét. Látogasson el a Katsudo.sk oldalra. Ott mindent megtalál, amire az edzéshez és a szenvedélyéhez szüksége van.
