A vadon lehet zord és könyörtelen. Annál hihetetlenebbek az alábbi túlélési történetek! Az élet lehet törékeny és hihetetlenül nehéz. Nincsenek határai annak, amit az emberek hajlandók és képesek megtenni, hogy életben maradjanak. Egy kis ügyességgel, egy adag elszántsággal és rengeteg szerencsével ezek az emberek valóban elképesztő dolgokat éltek túl. Ezek a legextrémebb vadonbeli túlélési történetek! Önnek sikerülne?
Forrás: SITA/AP/Tham Luang Rescue Operation
A thai focicsapat
Ezt a történetet talán a hírekből ismeri - nem is olyan régen, 2018 júniusában egy focitréning után a thai focicsapat 12 tagja és edzőjük elhatározta, hogy felfedezik a közeli Tham Luang barlangot - Thaiföld egyik leghosszabb barlangját. A 11 - 16 éves fiúk és edzőjük (25 éves) a barlang vizében gázoltak, hogy bejárják. Amikor megérkezett az áradás, mélyebbre sodorta őket a barlang belsejébe. Az árvíz megtöltötte a barlangrendszert vízzel, és a fiúkat hosszú 17 napra csapdába ejtette. Az első 9 napban étel és víz nélkül voltak.
Meditáltak, hogy energiát takarítsanak meg és elkerüljék a rossz gondolatokat. Kilenc nap után brit búvárok bukkantak rá a fiúkra. Ilyen sokáig túlélni azonban csak a siker fele volt. A thai mentőknek meg kellett találniuk a módját, hogyan hozzák ki őket biztonságosan. A felszínre vezető megerőltető úthoz minden fiúnak teljes arcot fedő búvármaszkot kellett viselnie, két búvár közé kellett kötni, majd órákon át kellett úsznia a barlang szűk kanyarulataiban.
A thai mentők és a nemzetközi búvárközösség erőfeszítéseinek köszönhetően mindannyian túlélték, és a mentés után gyorsan visszatérhettek a normális, egészséges élethez. A mentési akciók során tragikus módon életét vesztette a thai haditengerészet egyik korábbi tagja.
forrás: https://nypost.com/
Angela Hernandez
2018 júliusában Angela Hernandez Big Sur közelében az 1-es főúton haladt SUV-jával Dél-Kalifornia felé, amikor egy kis állat futott át az úton. Hernandez elrántotta a kormányt, hogy elkerülje az ütközést. Közben lerepült egy szikláról, és körülbelül 60 métert zuhant egy kihalt, sziklás partra. Agyvérzést szenvedett, eltörtek a bordái és a kulcscsontja, mindkét szemében megrepedtek az erek, és megsérült a tüdeje, de nem halt meg. Az autóban térdig ért a víz. Egy multitoollal betörte az ablakát, kimászott rajta, kiúszott a partra, és elájult.
Amikor magához tért, gyalogolni kezdett, és segítséget keresett. Napokig gyalogolt. Fent, a szikla tetején látta az elhaladó autókat, de azok nem látták őt, és nem hallották a kiabálását. Végül halászok bukkantak rá összetört Jeepjére, és addig kutatták át a partot, amíg rá nem találtak a sziklákon alva. Vizet adtak neki, és segítséget hívtak. A mentők végül kötelekkel ereszkedtek le a szikláról, és Hernandezt kórházba szállították, ezzel véget ért 7 napos megpróbáltatása.
Forrás: historydaily.org
Steven Callahan
Az Atlanti-óceánon való sikeres átkelés után Callahan 1981 januárjában indult haza. A hajója körül tomboló vihar nem is volt akkora probléma, mint a lyuk, amelyet egy bálna vagy egy cápa ütött hajója törzsén az éjszaka (és a vihar) közepén. Amikor a hajó süllyedni kezdett, Callahan többször is lemerült a fedélzet alá, hogy kihozza túlélőfelszerelését. Néhány napra elegendő étellel és vízzel bemászott 8 méteres kerek mentőtutajába, és a Kanári-szigetektől távolodva hajózott. Callahan szigonnyal fogott halat, és napenergiás lepárlással állított elő ivóvizet. A 14. napon jelzett egy arra haladó hajónak, amely azonban nem vette észre.
Egy hónap után letért a hajózási útvonalakról. 50 nap elteltével egész testét sós víz okozta fekélyek borították, a trópusi vizeken kiszáradással küzdött, és nehezen foltozta a tutaj lyukait. Kimerülten, testsúlya harmadát elveszítve Callahant végül egy halász vette észre Guadeloupe partjainál, és 76 nap után végre megmenekült.
forrás: www.mirror.co.uk
A Robertson család
A Robertson család 38 napig hánykolódott hajótöröttként a tengeren. A családfő, Dougal Robertson, brit tejtermékgyártó csak el akarta vinni a családját egy hajóútra az „élet egyetemére”, ahogy a fia nevezte. 1971. január 27-én Dougal, a felesége és négy gyermekük felszállt a Lucette nevű fa szkúnerre, és ismeretlen vizek felé indultak kalandot keresni.
A kaland végül nagyobb lett, mint várták. 17 hónapig jól ment a családnak a tengeren, kikötőről kikötőre hajóztak, és látták a világot. 1972. június 15-én azonban a család a Galápagos-szigetek partjainál kardszárnyú delfinek egy csoportjába ütközött, és hajótörést szenvedett. A bálnák megtámadták a hajót, széthasították és súlyosan megrongálták. A hajó vizet kapott. Csak egy kis mentőcsónakjuk és hat napra elegendő ételük maradt. Esővízen és kifogott teknősökön éltek túl, amíg 1972. július 23-án japán halászok rájuk nem találtak.
forrás: theguardian.com
Harrison Okene
Amikor 2013. május 28-án búvárok merültek le a Jacson-4 hajó roncsához, nem számítottak arra, hogy túlélőt találnak. Harrison Okene a hajó szakácsa volt. Amikor a hajó felborult, éppen a mosdóban volt, és megpróbálta kinyitni a vészkijáratot, de nem sikerült. A hajó vizet kezdett kapni, és Okene csapdába esett. Végül egy egy négyzetméteres légbuborékban rekedt.
Három nap után, amikor már kezdte feladni a reményt, kopogást hallott. A hajó felszínén dolgozó búvárok kalapácsa volt az. Búvárfelszerelést adtak rá, majd dekompressziós kamrába tették, ahol még két napot kellett töltenie. Nem meglepő, hogy megfogadta, soha többé nem megy ki a tengerre.
forrás: www.mirror.co.uk
Ernest Shackleton Endurance-expedíciója
Ernest Shackleton egyszer már szembenézett a Déli-sarkkal, és 1914-ben kész volt újra szembenézni vele, amikor egy 28 fős csapattal indult útnak. Abban reménykedtek, hogy átkelnek az egész kontinensen, és eljutnak a túloldalon várakozó hajóhoz. Ehelyett reménytelenül a jégbe szorultak, amikor a hajójuk tönkrement. A készleteik fogyni kezdtek, a férfiak mentőcsónakjaikba szálltak, és 14 napig hajóztak a zord antarktiszi tengereken.
Innen újabb útra kellett indulniuk a Déli-Georgia szigetre, a legközelebbi lakott szigetre, amely csaknem 1 000 mérföldre volt az eredeti kiindulópontjuktól. A sok nehézség ellenére a küldetés mind a 28 tagja túlélte, bár néhány kutyának nem volt ekkora szerencséje (őket megették, mert fogytak az élelmiszerkészletek).
forrás: bbc.com
Juliane Koepcke
Juliane Koepcke akár két nagy túlélési történetet is mesélhetne Önnek. 1971 szentestéjén Koepcke a LANSA 508-as járatán utazott. A gépet villám sújtotta. A levegőben kezdett darabjaira hullani, Koepcke pedig még mindig az ülésébe szíjazva találta magát - két mérfölddel a perui esőerdő fölött.
Összezúzódott, és számos zúzódása volt. Eltört a kulcscsontja, de életben volt - ő volt az egyetlen túlélője ennek a járatnak. És most egyedül volt a vadonban. Néhány cukorka volt az egyetlen étele, de talált egy kis patakot. Lefelé gázolt benne a víz folyásával, ami megkönnyítette a haladást, és inni is tudott, így nem száradt ki.
A dzsungel rovarai elevenen kezdték felfalni, a kukacok megfertőzték a karját, de kilenc nap után sikerült egy tábort találnia. Elsősegélyt nyújtott magának, és várt. Néhány órával később favágók találtak rá, akik ellátták, és egy sűrűbben lakott területre vitték, ahonnan légi úton kórházba szállították.
Történetéből 2000-ben Wings of Hope címmel dokumentumfilm készült Werner Herzog rendezésében, akinek szintén volt foglalt helye ezen a szerencsétlen repülőgépen, de az utolsó pillanatban lemondta.
forrás: wikipedia.org
Apollo 13
Mind a mai napig egyetlen élő ember sem járt olyan messze a világűrben, mint az Apollo 13 legénysége. A rakéta 248 655 mérföldre vitte a legénységet a Földtől, de soha nem jutott el a Hold felszínére, eredeti céljához. Ehelyett Jim Lovell, Jack Swigert és Fred Hayse olyan problémába ütközött, amely mindannyiuk életébe kerülhetett volna: egy hibás elektromos vezeték lángra lobbantotta az egyik oxigéntartályt.
A legénység a holdkompot mentőcsónakként használva beosztotta a megmaradt oxigénadagokat. A legénységnek pályakorrekciót kellett végrehajtania, amely messzire vitte őket a Holdtól, hogy aztán visszaröpítse őket a Föld felé. A holdkomp biztonságos menedéket nyújtott az űrhajósoknak a világűrben, később a legénység visszaköltözött a sérült parancsnoki egységbe, majd sikeresen visszajutott a Földre. Mindannyian sérülés nélkül megúszták, és a súlyosan kiszáradt Hayse-t is megmentették.
forrás: wikipedia.org
Aron Ralston
Ralston örökre úgy marad meg az emlékezetben, mint a fickó, aki levágta a saját karját, hogy megmentse magát egy mászóbaleset után, amely két szikla közé szorította. Ralston egyedül mászott a utahi Blue John Canyonban. Amikor a kanyonban sétált, egy szikla elmozdult, és beszorította Ralston karját. Senki sem tudta, hogy ott rekedt. Csak egy kevés vize és egy kevés ennivalója volt. Rajta múlt, hogy megmenti-e magát. Három napig küzdött, mielőtt az amputáció mellett döntött, hogy kiszabaduljon a szikla alól. Két napnyi különféle módszerrel való próbálkozás után majdnem feladta. Ekkorra már teljesen elfogyott a vize, és a saját vizeletét itta.
Ekkor, a hatodik napon jutott eszébe a gondolat: sokkal könnyebben amputálhatná a karja egy részét, ha eltörné a singcsontját. Egy olcsó multifunkciós szerszámmal végzett egyórás munka után sikeresen amputálta a karját, és még vissza kellett jutnia a járművéhez, miközben egy kézzel ereszkedett le egy 19 méteres falon.
Végül egy európai család fedezte fel a táborban, és hat órával az amputáció után végre megmentették. És éppen időben találtak rá: Ralston a nagy vérveszteség miatt a halál szélén volt. Ma outdoor expedíciókat és hegymászó kalandokat szervez, előadásokat tart, vagy filmeket forgat az életéről.
forrás: oceanwide-expeditions.com
Ada Blackjack
Az expedíció körülményei romlani kezdtek, az élelmiszerkészletek megfogyatkoztak, és az expedíció öt tagja a sorsára maradt. 1921. szeptember 16-án az expedíció három tag
Az alaszkai születésű Ada Blackjack az inupiat őslakos néphez tartozott. A kanadai Vilhjalmur Stefansson és Allan Crawford fogadta fel egy expedícióra a Wrangel-szigetre, amely ma orosz területnek számít. A cél az volt, hogy Kanada nevében megszerezzék, Blackjack pedig az expedíció varrónője és szakácsa volt.
A tagok elmentek segítséget keresni, Blackjack pedig ott maradt, és a legénység beteg tagját ápolta. Ő később meghalt, és Blackjack egyedül maradt a szigeten. Ada Blackjack két évig élt ott, ami a jegesmedvetámadások veszélye miatt nem volt könnyű feladat. Megtanult fókára vadászni, amíg 1923. augusztus 28-án, csaknem két évvel azután, hogy a szigeten maradt, végre sikerült megmenteni.
Az anchorage-i Alaszkai Egyetem által üzemeltetett oldalak szerint Blackjacket nem fogadták hősként. Ehelyett szemére hányták, hogy nem mentette meg kollégája életét, akit a szigeten ápolt. Élete hátralévő részét szegénységben töltötte, és csak nem sokkal 1983-as halála előtt kapott elismerést.
