Ismerős a helyzet: a természetben vagy egy olyan helyen találja magát, ahol nincsenek meg a modern kor kényelmi eszközei. De mit tegyen, ha otthon felejti az óráját, és a mobilja is lemerült? Ezért nem árt ismerni néhány trükköt és tanácsot az idő Nap segítségével történő meghatározására, amelyekkel bárhol, bármilyen helyzetben boldogul. Ha azt gondolja, hogy a napóra a múlt találmánya, amelynek manapság már nincs gyakorlati haszna, téved. Beszéljünk hát egy kicsit bővebben a napórákról, történetükről és arról, hogyan használhatók a gyakorlatban.
Mi a napóra
A napóra olyan eszköz, amely a Nap helyzete alapján méri az időt. A szokásos kialakításoknál, például a vízszintes napóráknál, a Nap a gnómónról – egy egyenes élű vékony rúdról – árnyékot vet egy sík felületre, amelyet a nap óráit jelölő vonalak tagolnak. A gnómón vége által vetett árnyék mindig a napidőt mutatja. Ahogy a Nap halad az égen, a gnómón élének árnyéka fokozatosan egybeesik a lapon lévő különböző óravonalakkal. Az ilyen kialakítások a Föld forgástengelyével párhuzamosan beállított gnómónra támaszkodnak.
Ha tehát egy ilyen napórának a pontos időt kell mutatnia, a gnómónnak a valódi északra kell mutatnia, és a gnómón vízszintes síkkal bezárt szögének meg kell egyeznie annak a helynek a földrajzi szélességével, ahol a napóra áll. Napórának tekinthetünk gyakorlatilag bármilyen árnyékot vető botot – ezt nevezzük gnómónnak. Az árnyék helyzetéből aztán meghatározható az aktuális napidő.
A napórák típusai
Az alábbiakban a napórák főbb típusainak vázlatos áttekintését hozzuk. Ez tehát nem teljes lista.
Vízszintes
Ez az, amit a legtöbb ember a napóra fogalma alatt elképzel: vízszintes számlap ferde gnómónnal, egy szép angolkertben.
Függőleges
A függőleges napórákat gyakran egy épület oldalára rögzítik. A történelem során sokat templomokon helyeztek el. A középkori Britanniában a napórákat szó szerint a templomok falába vésték, valószínűleg az istentiszteletek időpontjainak jelzésére.
Egyenlítői
Ezeknek a napóráknak a számlapja az egyenlítővel párhuzamos szögben dől. A gnómónt ezután a számlap síkjára merőlegesen, a földtengellyel párhuzamosan állítják be. Ez egy másik módja annak, hogy kiküszöböljék a téridőnek a földtengely dőléséből adódó bizonyos különlegességeit.
Armilláris
Az egyenlítői számlapok egyik típusa. Régen az armilláris gömböket a Naprendszer működésének szemléltetésére használták.
Analemma
Ez a szokatlan napóratípus nem az időt, csak a dátumot mutatja. Úgy működik, hogy ha egy éven át, mondjuk minden nap délben, bejelölné a Nap helyzetét az égen, egy nyolcas számot rajzolna ki. Az analemma ezt a nyolcas alakzatot mutatja a dátumok jelölésével.
Hogyan készítsünk napórát
Hogy saját bőrén tapasztalhassa meg a napórák hasznát és varázsát, egyszerű útmutatót hozunk az elkészítésükhöz. Egy egyszerű napóra elkészítéséhez szüksége lesz:
- Egy egyenes botra
- 12 kavicsra vagy kagylóra
- Filctollakra – a számok jelöléséhez
- Egy helyre, ahol folyamatosan süt a nap
Menete:
1. lépés
Keressen egy napos helyet (legjobb a kertben), ahol felállíthatja az órát. Valószínűleg egy 25-30 cm átmérőjű kör alakú területre lesz szüksége.
2. lépés
Írja fel a napóra kavicsaira a számokat 1-től 12-ig.
3. lépés
A bot egyik végét szúrja a földbe úgy, hogy a másik vége az ég felé mutasson. A bot a napóra gnómónjaként szolgál, és árnyékot fog vetni. A következő néhány órában figyelnie kell a rúd árnyékát, hogy kiderüljön, nem kell-e megdöntenie. Amikor a nap 12:00-kor közvetlenül a feje fölött áll, azt szeretné, hogy a bot árnyéka a lehető legrövidebb legyen.
4. lépés
Amikor megtalálta a legrövidebb árnyékot, helyezze erre a helyre a 12:00 órát jelölő jelzést. Ezután helyezze el a többi kavicsot a napóra elkészítéséhez. A jelöléshez akár valódi órát is használhat. Például amikor az órája „reggel 9 órát” mutat, tegyen jelzést az árnyék végéhez, és jelölje meg 9-es számmal.
5. lépés
Ellenőrizze a gnómón árnyékát, hogy tudja, milyen messze kell lenniük egymástól a köveknek. Elméletileg minden kavicsnak egyforma távolságra kellene lennie a gnómóntól (a kör közepén), de ez függ a bot által vetett árnyék hosszától és attól a területtől is, ahol a napórát felállítja.
6. lépés
Állítsa be az órát úgy, hogy a kavicsokat oda helyezi, ahová óránként az árnyék esik. Amikor a kavicsok a helyükön vannak, másnap különböző időpontokban ellenőrizze a napórát, hogy lássa, hogyan működik.
Néha néhány kavicsot át kell helyeznie, hogy a napóra a reggeli és a kora délutáni órákban is pontosan mutassa az időt. Ne feledje azonban, hogy a napóra valójában nem tökéletes kör – ha képes lenne tizenkét órán át vagy tovább követni a fény/árnyék mozgását, látná, hogy az órajelzések a nap előrehaladtával közelebb kerülnek egymáshoz.
Hogyan volt ez a múltban
Az emberek már a távoli múltban is szükségét érezték, hogy ismerjék a napszakot. Főleg a Közel-Kelet és Észak-Afrika nagy, fejlett civilizációi, amelyek mintegy 5000–6000 évvel ezelőtt kezdtek órákat készíteni. Kísérő bürokráciájukkal és vallásaikkal ezek a kultúrák megtalálták a módját, hogyan szervezzék hatékonyan az idejüket. Az egyiptomiak az elsők között döntöttek úgy, hogy napjaikat hivatalosan az órákra emlékeztető részekre osztják. Létrehozták az úgynevezett obeliszkeket, amelyek karcsú, elkeskenyedő, négyoldalú emlékművek voltak. Mozgó árnyékaik egyfajta kezdetleges napórát alkottak, amely a dél jelzésével segített a polgároknak két részre osztani a napot. Az obeliszkek az év leghosszabb és legrövidebb napjainak megmutatását is lehetővé tették. Később azonban az obeliszk talapzata köré további jelzéseket helyeztek el a további időbeosztás jelölésére.
Más egyiptomi napórákat Krisztus előtt 1500 körül kezdtek használni az órák múlásának mérésére. Ezek a napórák a napsütötte nappalt tíz részre, valamint két „szürkületi órára” osztották, mégpedig reggelre és estére. Amikor az öt, változó távolságra elhelyezett jelzéssel ellátott hosszú rudat reggel kelet–nyugat irányba fordították, a keleti végén lévő megemelt gerenda mozgó árnyékot vetett a jelzésekre. Az eszközt délben ellenkező irányba fordították a délutáni órák méréséhez.
A nagyobb egész éves pontosság érdekében a napórák a lapos vízszintes vagy függőleges lapokból kifinomultabb formákká fejlődtek. Az egyik változat a félgömb alakú számlap volt, egy kőtömbbe vájt tál alakú mélyedés, amely központi függőleges gnómónt vagy mutatót hordozott, és óravonalak sorai díszítették. A félkör, amelyet állítólag Krisztus előtt 300 körül találtak fel, eltávolította a félgömb felesleges felét, így egy négyzetes tömb szélébe vájt fél tál megjelenését keltette. Krisztus előtt 30-ra Marcus Vitruvius római építész 13 különböző, Görögországban, Kis-Ázsiában és Itáliában használt napórastílust tudott leírni.
A rómaiak is építettek pontos napórákat, hogy meg tudják határozni az időt. A római hatalmat jelképező érdekes szokás volt a régi egyiptomi obeliszkek Rómába szállítása és napóraként való felállításuk nyilvános helyeken. A napórákkal kapcsolatos szaktudás nagy része azonban a sötét középkorban elveszett. Amikor a napórák újra megjelentek, kevésbé voltak kifinomultak, helytelenül megdöntött gnómónokkal, és gyakran az istentiszteletek időpontjait jelölték ahelyett, amit valódi időnek tekintünk. Az arabok a késő középkorban újra felfedezték a pontos napórák készítésének módját, és ez a tudás valamilyen módon visszajutott nyugatra.
A napórák az időmérésre használt legrégebbi ismert tudományos műszerek közé tartoznak. Alapgondolatuk egy olyan tér létrehozása volt, amely lehetőséget kínál az elmélkedésre. Elmélkedésre az időről, annak múlásának követésére a Nap látszólagos égi mozgásával összefüggésben, és az önmagunkon való elgondolkodásra. Talán arra, hogy az időt hatékonyan ki lehet használni, de el is lehet vesztegetni.
